|
|||
A Bagoly üzenő táblái OWL's message boards | |||
A Bagoly napi penzuma 3 kérdéssel
A kvíz- és fotóportált működteti és frissíti családi és baráti segítséggel: - Quiz portal and photo gallery are maintained by: GLobe Master Studio : secure and colourful world of cards - kártyák biztonságos és színes világa
A Bagoly fotógalériája OWL's Photo Gallery Kiemelt témák Best.GLobePhoto.net Highlighted topics Kérdések, képek, válaszok, magyarázatok Szuper-Q8 GLobehoto.Owl.hu GLobePhoto.net HungaryPhoto.net Budapest.HungaryPhoto.net
Aba-Novák Vilmos (1894, Budapest - 1941, Budapest) Festő és grafikus, a harmincas évek magyar festészetének egyik legegyénibb alakja. Művészetében az expresszionizmus hevülete, a monumentális dekoratív forma és a plebejus zamatú realizmus sajátos stílusegységet alkotott. Táblaképeinek kedvelt témaköre a cirkuszok, paraszt vurstlik, székely és Szolnok környéki piacok tarka világa. Emberábrázolása groteszk, harsány színeit a sötét és világos kontrasztja jellemzi. Rajztudása mesteri, fő művei közé tartoznak rézkarcai. Ámos Imre (1907 - 1944 vagy 45) A Képzőművészeti Főiskolán 1929-35 között Rudnay Gyula volt a mestere. Korai művei Rippl-Rónai és Berény Róbert stílusával rokonok, majd Chagall művészetének hatására a szimbolizmus expresszív, némiképp szürrealisztikus megoldások vonzották. Fő művei közé tartoznak megrázó szimbolista-szürrealista rajzai, amelyek túlnyomó részét munkaszolgálatosként készítette. Anna Margit (1913, Borota - 1991, Budapest) Tanulmányait Vaszary János magániskolájában végezte. Ámos Imre felesége volt, és a harmincas évek második felében gyakran dolgoztak együtt Szentendrén. A magyar szürrealizmus egyik fő alakja. Képei önarcképek sorának tekinthetők: a külvilág eseményei felszívódnak személyiségének legbelső, pusztulással fenyegető vagy vitális energiákat kibontó történéseiben. Formanyelvére hatott a népművészet, az ikonfestészet, a vásári emléktárgyak világa. Barabás Miklós (1810, Márkusfalva - 1898, Budapest) Festő és grafikus, a magyar biedermeier festészet legjelentősebb művésze. A társadalmi és művészeti élet legkiválóbbjainak összefogása segített ahhoz, hogy elsőként a magyar festészetben megélhessen a művészetből. Személye és munkássága a nemzeti művészet elindítója lett. Fő műfaja az arckép. A 30-40-es évek minden fontos egyéniségét megörökítette finom lélekrajzú portréin. Portrékon kívül életképeket, zsánerképeket, akvarell tájképeket festett, sőt aktuális eseményeket is megörökített. Barcsay Jenő (1900, Katona, - 1988, Budapest) A Képzőművészeti Főiskola tanára volt a magyar konstruktivizmus iskolateremtő mestere. Vaszary János és Rudnay Gyula tanítványa volt, majd Itáliában és Párizsban járt tanulmányúton. Kezdetben az alföldi festők követője, majd Szentendrére költözve a konstruktív törekvések egyik legjobb magyar képviselője lett. Kiindulópontja a természeti motívum, de a szerkezeti absztrakció képein egészen a nonfiguratív piktúrához jut el. Jelentőset alkotott monumentális műfajokban is, elsősorban a mozaikban. Benczúr Gyula (1844, Nyíregyháza - 1920, Szécsény) A magyar akadémizmus legjelentősebb mestere volt. Münchenben K. Piloty tanítványa volt. Pályája elején festett történelmi képeit még a nemzeti érzelmek indították. Rövidesen azonban a hivatalos Magyarország ünnepelt festője lett. Nagyméretű történelmi kompozícióit rendkívüli technikai tudás, káprázatos anyagfestés és kolorizmus, de erős teatralitás jellemzi. Kedvelte a mitológiai és rokokó témákat, de fő területe a reprezentatív arcképfestészet volt. Bernáth Aurél (1895, Marcali - 1982, Budapest) A nagybányai tradíció továbbfejlesztője; művészetének fő ereje a szubtilis líra és a gazdag kolorit. Nagybányán tanult, majd 1921-26 között Bécsben és Berlinben élt, expresszionista és absztrakt képeket festett. A 30-as évek végétől a nagybányai plein air tradíció megújítója. Czigány Dezső (1883, Budapest - 1937, Budapest) A Nyolcak törzstagja. Stílusára Cézanne és Gauguin hatott. Művészetének fő ereje a szilárd kompozíció. Képeinek nagyobb része csendélet és portré. Különösen jelentősek önarcképei és barátjáról, Ady Endréről festett portréi. Czóbel Béla (1883, Budapest - 1976, Budapest) A XX. zzázadi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja. Münchenben, Párizsban, nyaranta Nagybányán folytatta tanulmányait, és festette korábban plein air, majd a szecesszió és a fauvizmus által befolyásolt, dekoratív színfelületekkel komponált képeit. Egyaránt részt vett a modern francia és magyar művészeti életben, itthon a MIÉNK egyik megalapítója, majd a Nyolcak tagja. Csók István (1865, Sáregres - 1961, Budapest) Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. 1900-tól az oldottabb plein air festészet foglalkoztatta. 1903 után hosszabb ideig Párizsban élt, ahol számos aktképet készített. A francia festők hatására palettája kivilágosodott. Üde, színes képek sorát festette olykor impresszionista, máskor dekoratív felfogásban. Csontváry Kosztka Tivadar (1853, Kisszeben - 1919, Budapest) Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége. E különféle irányok azonban szuverén egységbe olvadnak művészetében. 1880-ban határozta el, hogy “a világ legnagyobb festőjévé” képezi magát. Hollósy Simon müncheni szabadiskolájában, majd rövid ideig német és francia akadémiák növendéke volt, de igazában a természet hű tanulmányozása révén érett festővé. Magányos cédrus - Mária kútja Názáretben Derkovits Gyula (1894, Szombathely - 1934, Budapest) Festő és grafikus. 1918-19-ben Kernstok Károly esti iskolájában és nyergesújfalui nyári kolóniáján tanult. Legkorábbi képein és rajzain a “szegény ember” témát még bizonyos szentimentális idealizmussal kezelte. Egyes képei arról tanúskodnak, hogy Cézanne és Marées, valamint a korai kubizmus tanításai közvetítők révén eljutottak hozzá, de arról is, hogy a művész világmegváltó prófétai szerepének gondolatát, amely a német expresszionizmusban bontakozott ki, szintén magáévá tette. Dózsa-sorozat IX. rész. Dózsa a tüzes trónon Egry József (1883, Zalaújlak - 1951, Badacsonytomaj) Festő és grafikus, a modern magyar piktúra egyik legjelentősebb alakja. Rövid budapesti tanulmányok után 1912-es belgiumi útján alakította ki művészete első stílusát, amelyre a konstruktív szemlélet, a figurák kontúrjaiból kialakuló képszerkezet volt jellemző. 1918-tól Keszthelyen majd Badacsonytomajon dolgozott, és a Balaton festője lett. A tájat azonban nem pusztán szép motívumként jelenítette meg; fő problémája a természet és az ember kapcsolata, a végtelen tér élménye volt. Fényes Adolf (1867, Kecskemét - 1945, Budapest) Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult. 1903-tól nyaranta a szolnoki művésztelepen dolgozott. Művészetének első szakaszában születtek realista életképei. A sötét tónusú, kissé szentimentális képeket szociális érdeklődés jellemzi. 1904 körül festményei világosabbá, témái derűsebbé váltak. Kisvárosi veduták, napfényes plein air zsánerképek, dekoratív, rálátásos csendéletek, virtuózan festett interieurök jellemzik ezt a korszakát. 1914-től festészete megváltozott. Fő témája a sokalakos bibliai jelenetek, mesebeli fantáziavárosok romantikus világa lett. Ferenczy Károly (1862, Bécs - 1917, Budapest) A modern magyar piktúra iskolateremtő mestere, a nagybányai festészet vezéralakja. Művészetében a plein air eredményei a posztimpresszionizmus formajegyeivel ötvöződtek. Életműve 4 stíluskorszakra tagozódik.
Glatz Oszkár (1872, Budapest - 1958, Budapest) Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban tanult. Korai munkái a nagybányai iskola szellemében készültek, később ettől eltávolodva népies életképeket festett. Gulácsy Lajos (1882, Budapest - 1932, Budapest) Művészetére hatott az angol preraffaeliták stílusa, rokona a századvégi szimbolistáknak, de sajátos álomvilágának megjelenítésében már a szürrealizmus előfutárának minősíthető. Finom koloritja és érzékeny rajza a rokokó finomságát idézi. 1914-ben a háború kitörésekor idegszanatóriumba került. Betegsége alatt készített festményei és rajzai még közelebb kerültek a szürrealizmushoz. Hollósy Simon (1857, Máramarossziget - 1918, Técső) A nagybányai művésztelep alapító mestere. Münchenben tanult, majd ott nyitott híressé vált magániskolát, melyet 1896-tól nyaranta Nagybányára, 1902 után Técsőre vitt. Pedagógusként hatása felmérhetetlen, növendékei közé tartozott Réti István és Thorma János is. Korai periódusában finom naturalista életképeket és portrékat festett. A 90-es években, különösen a nagybányai időszakban a plein air problémája foglalkoztatta. Késői korszakában az impresszionizmus bontott ecsetkezelését a realista tájszemlélettel egyesítette. Iványi Grünwald Béla (1867, Somogysom - 1940, Budapest) A nagybányai művésztelep alapító tagja. Budapesten és Münchenben tanult. Korai képeit naturalizmus jellemzi. 1896-tól nagybányán dolgozott. Plein air szellemű festményei közül kiemelkedik az Itatás és a Tavaszi kirándulás. 1907-től egyre inkább elfordult az első nagybányai nemzedék művészetszemléletétől. Kecskemétre menve főleg dekoratív feladatokkal foglalkozott. 1920 után az alföldi festészet hatása érezhető festményein. Kassák Lajos (1887, Érsekújvár - 1967, Budapest) Költő, festő és művészeti író. A Tett és a Ma című folyóiratok szerkesztőjeként, mint szervezőnek és szakírónak vezető szerepe volt az avantgarde mozgalmak, majd főleg a konstruktivizmus hazai megismertetésében. Képzőművészként a tételes konstruktivizmus híve volt. A 20-as években és az 50-60-as években festett képeit képarchitektúrának nevezte. Kernstok Károly (1873, Budapest - 1940, Budapest) A Nyolcak mozgalmának vezéralakja, a modern művészeti törekvések egyik első magyar képviselője. Életműve sokrétű, és több stíluskorszak jellemzi. Indulásakor kritikai realista tendenciájú képeket és mélytüzű plein air kompozíciókat festett. Átmenetileg hatott rá Rembrandt, majd 1905-től a posztimpresszionizmus és a Fauves szellemében dekoratív, konstruktív és expresszivitással telített képeket alkotott. Számos monumentális dekoratív falképet és üvegablakot készített. Kmetty János (1889, Miskolc - 1975, Budapest) 1911-ben Párizsban a Julian Akadémián tanult. Az aktivista csoport tagja volt. Művészete a kubizmus geometrikus szemléletének és a reneszánsz klasszikus kompozíciós törekvéseinek szellemében fejlődött. Szigorúan komponáló szándékú, geometrikus stílusát mindvégig megőrizte. A 20-as években idealizált, árkádiai nyugalmat árasztó freskóterveket készített. Legtöbb munkája csendélet vagy önportré. Színei kékesek, szonorikusak, képeinek konstrukciója mindig szilárd. Koszta József (1861, Brassó - 1949, Budapest) Az alföldi iskola egyik legegyénibb hangú képviselője. Budapesten, Bécsben és Münchenben tanult. Művészetét a drámai színellentét, fehér-sötét kontraszt jellemzi. Koloritja a népművészet színgazdagságát transzponálja a festészetbe. Belső indulattól fűtött, drámai piktúrája a plebejus realizmus expresszív változata. Lotz Károly (1833, Homburg vor der Höhe - 1904, Budapest) 1854-től romantikus hangú tájakat, alföldi jeleneteket festett. Igazi területe azonban a dekoratív, monumentális falképfestészet. A késő velenceiek, különösen Tiepolo művészetét idéző freskóit a mesteri rajz és a derűs színek jellemzik. Fő műve a budapesti Operaház nézőterének mennyezeti freskója. Madarász Viktor (1830, Csetnek - 1917, Budapest) A romantikus-akadémikus magyar történelmi festészet egyik legnagyobb alakja. 14 éven át Párizsban dolgozott megbecsült művészként. Több jelentős történelmi képet festett. 1868-ban alkotta a magyar romantikus festészet remekét, a Dózsa népe című kompozíciót. Itthon festett képeinek minősége nem éri el a párizsiakét. Mányoki Ádám (1673, Szokolya - 1757, Drezda) A barokk portré nemzetközi viszonylatban is kimagasló mestere. Korai korszakában II. Rákóczi Ferenc udvari festője volt, róla készített arcképe jól jellemzi akkori, viszonylag erőteljesebb stílusát. Később a szász és a lengyel udvaroknál dolgozott, meglehetősen egyenletes stílusban és minőségben. Márffy Ödön (1878, Budapest - 1959, Budapest) Festő, grafikus. Párizsban tanult, ahol a Fauves és a kora kubizmus törekvései hatottak rá. Tagja volt a Nyolcak művészcsoportnak és a haladó szellemű mozgalmaknak. Barátja, Ady Endre halála után feleségül vette Csinszkát, akit több finom, érzékeny lélekrajzú portrén örökített meg. Korai képei dekoratív ritmusú aktok, kubisztikus tájak, majd rövidesen kialakította saját stílusát, mely a franciás iskolázottság örökségét a modern magyar művészet törekvéseivel egyesíti. Mednyánszky László, báró (1852, Beczkó - 1919, Bécs) A századforduló egyik legjelentősebb magyar mestere, a drámai hangú realizmus képviselője. Münchenben, majd Párizsban tanult. Kezdetben főként tájképeket festett, Tisza menti és felvidéki motívumokat, a barbizoniak finom naturalista stílusát követve. Átmenetileg hatott rá az impresszionizmus fényfestése is. Fő művei azonban a század végétől festett, döbbenetes emberlátású csavargófigurák. Mészöly Géza (1844, Sárbogárd - 1887, Jobbágyi) Bécsben és Münchenben elsajátította az akadémikus tájfestészet módszereit, hazatérve azonban stílusa megváltozott. Bejárta az országot, és szürkés tónusú, leheletfinom párával bevont képein különös szeretettel ábrázolta a Balaton vidékét és a Tisza menti tájakat. Festményeinek szereplői parasztok, halászok, akiknek életét bensőséges hangulattal, idillikus felfogásban jelenítette meg. Moholy-Nagy László (1895, Bácsborsód - 1946, Chicago) Festő, fotográfus, művészeti szakíró, a modern művészet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Számos műfajban volt ösztönző, indító szerepe. Életműve a modern művészet új funkcióját kereste, azt vizsgálta, hogy az új nagyipari társadalomban, a technikai civilizáció kibontakozásakor milyen alkotó szerep vár a művészre, hogy munkálkodhat az életforma, a környezet alakításában. Ezért a hagyományos műfajok, anyagok helyett újjakkal kísérletezett, új térösszefüggések, viszonylatok kidolgozásán, illetve azok képi szimbolikájának megteremtésén fáradozott. Elsőként kezdeményezte a kinetikus művészetet, hozott létre újszerű konstrukciókat. A hitleri uralom elől Londonba, majd Chicagóba költözött (1937), ahol megalapította az amerikai modern törekvésekben nagy szerepet játszó Új Bauhaust. Molnár C. Pál (1894, Battonya-Tompapuszta - 1981, Budapest) Főiskolai tanulmányai után Svájcban dolgozott, ahol F. Hodler hatott rá. 1928-tól római ösztöndíjas, a Novecento neoklasszicizmusának egyik legkvalitásosabb magyar képviselője volt. Legismertebbek bibliai témájú képei és aktjai. Jelentős grafikai munkássága is. Újabb képei a szürrealizmus hatását tükrözik. M. S. mester (1500-as évek elején) A régi magyarországi festészet legnagyobb mestere. Genthon István szerint a selmecbányai Szt. Katalin-templom hajdani főoltárának szárnyait festette, ezek közül ma négy táblát (Olajfák hegye, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás) az Esztergomi Keresztény Múzeum őriz. Néhány más táblaképet is neki tulajdonít a kutatás, ezek közül a varsói Keresztlevétel és a lille-i múzeum Királyok imádása vehető biztosnak. A késő középkori festészet európai jelentőségű, kiemelkedő egyénisége. Munkácsy Mihály (1844, Munkács - 1900, Endenich) A kritikai realizmus egyik legjelentősebb képviselője. Asztalosinasból lett festő. 1865-ben Bécsbe, majd Münchenbe ment. 1871-ben Párizsba költözött. Kritikai realista életképeit (pl. Zálogház) a francia kritika erősen támadta. Ez bizonytalanná tette, majd házassága De Marches báró özvegyével még inkább a műkereskedelem felé irányította. Elfordult a népi témáktól, és nagyméretű, vallásos tárgyú, majd szalonképeivel nagy népszerűségre és vagyonra tett szert, háza a társasági élet egyik központja lett. Ez idő tájt festett virágcsendéletei és tájképei mutatják festészetének igazi értékeit, elementáris erejű kolorizmusát. A magyar festészet nagy hatású alakja. Művészete főleg az alföldi festészet számára volt iránymutató. Paál László (1846, Zám - 1879, Charenton) A XIX. Századi magyar művészet kiemelkedő alakja. Munkácsy hatására kezdett festeni, majd Bécsben tanult. 1870-ben Hollandiában, 1871-ben Londonban járt. Korai rajzos, akadémikus festésmódja a régi holland mesterek és Constable hatására kötetlenebbé, színei világosabbakká váltak. Egy ideig Düsseldorfban élt, 1872-ben a franciaországi Barbizonban telepedett le. Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdőrészletek, amelyeket finom romantikával, a lombokon átszűrődő fény kicsit misztikus hangulatával jelenít meg. Késői festményei komorabbak, ecsetkezelése szenvedélyes, fényhatásai drámaiak.Képeit a szabadban festette. Művészete a barbizoni iskola késői hajtása. Pór Bertalan (1880, Bábaszék - 1964, Budapest) Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. Tagja volt a Nyolcak művészcsoportnak. Első munkái portrék. Ezután nagyméretű, szimbolikus, a plaszticitást hangsúlyozó képeket festett. 1938-48 között Párizsban élt. Itt készült erőteljes állatrajzai közül kiemelkedik a bikasorozat. Hazatérése után történelmi tárgyú kompozíciókat és portrékat festett. Réti István (1872, Nagybánya - 1945, Budapest) Hollósy Simon növendéke, majd a nagybányai művésztelep egyik alapítója és elméletírója volt. Lyka Károly mellett ő tette a legtöbbet a nagybányai mozgalom elfogadtatása érdekében. Nagybányán is a tradícióban gyökerező, festői szépségekre és lélekábrázolásra törő irány képviselője. A XX. Század elején mesteri anyagábrázolású interieuröket festett, majd a plein air probléma foglalkoztatta. 1923-tól tanított a képzőművészeti Főiskolán, kiváló pedagógus volt. Festői munkásságával egyenértékű szakírói és elméletírói tevékenysége. Rippl-Rónai József (1861, Kaposvár - 1927, Kaposvár) Festő és grafikus, a modern magyar művészet egyik legnagyobb alakja, a posztimpresszionizmus legfőbb magyar képviselője. Münchenben, majd 1887-től Párizsban Munkácsy Mihálynál tanult, akinek kezdetben stílusát is utánozta. 1892-ben skót festőbarátjával, J. P. Knowlesszel Neuilly-be költözött, s itt alkotta ún. “fekete korszakába” tartozó műveit, amelyeket stilizáló tendencia jellemez. Hazaköltözése után főként Kaposvárott élt, ahol 1902-től a kisvárosi életet bemutató, finom művű képeket festett, mind nagyobb szerepet szánva a koloritnak (Virágvasárnapján, 1904). Ebből az időből származik híres Piacsek bácsi sorozata. Egyre gyakrabban nyúlt a pasztell technikához. A Kaposvár melletti Róma-villába költözött, itt alakította ki ún. “kukoricás” stílusát, amelyet a pointillizmussal rokon előadásmód és tarka színek jellemeznek. Késői korszakában az impresszionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett. Művészete magába szívta a francia posztimpresszionizmus színkultúráját és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát. Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett Rudnay Gyula (1878, Pelsőc - 1957, Budapest) Az alföldi iskola egyik vezető mestere. Művészetének szellemi őse Goya, Munkácsy és a kuruc kori csatafestők, elsősorban Rugendas. Fény-árnyék kontrasztra épülő, tüzes koloritú képeket, majd régi magyar motívumokat megjelenítő, mesehangulatú zsánereket festett. Dolgozott Hódmezővásárhelyen, ahol a helyi festőtradíció egyik alapítója. Főiskolai tanárként nagy hatású pedagógus volt. Székely Bertalan (1835, Kolozsvár - 1910, Mátyásföld) A magyar történeti festészet kiemelkedő alakja. Bécsben tanult, majd Erdélybe visszatérve vándorfestőként élt. 1859-ben Münchenbe ment. A következő évben festett Önarcképe már érett művészre vall. Ekkor fejezte be II. Lajos holttestének megtalálása című képét, melyet a nemzeti érzéstől indított történelmi festmények sora követett. A 60-as évek második felében készültek illusztrációi (Arany, Petőfi, Eötvös). Az 1870-es években festette portréinak, akt - és életképeinek legszebb darabjait. Ezután a freskó került érdeklődése középpontjába. Pedagógiai és művészetelméleti munkássága is jelentős. Szinyei Merse Pál (1845, Szinye-Újfalu - 1920, Jernye) Münchenben tanult, az akadémiai feladatok azonban idegenek voltak számára, érdeklődését kezdettől fogva a táj , a napfény festése kötötte le. Természet után kis vázlatokat készített, majd az Anya és gyermekei című képével rátalált művészete igazi témájára, a szabad természetben ábrázolt figurára. 1872-ben megfestette fő művét, a Majálist. A kép tökéletesen plein air kompozíció, az atmoszferikus hatésok festői megjelenítése a kortárs francia festők törekvéseivel rokon. Témája, ragyogó színei, derűs, könnyed hangja merész újítás volt a magyar festészetben. A művet teljes közöny és visszautasítás fogadta, ezért Szinyei elkedvetlenedve visszavonult Jernyére. A századforduló táján fellépő festőnemzedék azonban felfedezte a Majális jelentőségét, és Szinyei utolsó éveiben számos elismerést, kitüntetést kapott, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett. A siker visszaadta munkakedvét, és utolsó művei között olyan jelentős alkotásokat is találunk, mint a Hóolvadás. Szinyei a XIX. századi művészet egyik legjelentősebb, de magában álló alakja. Szőnyi István (1894, Újpest - 1960, Zebegény) Festő és grafikus, a posztnagybányai iskola vezető művésze. Ferenczy Károly és Réti István voltak mesterei, fiatal korában azonban inkább az aktivisták és Rembrandt befolyásolták. Már e korai korszakában is hatott társaira. A 20-as évek végétől főként Zebegényben dolgozott, itt alakította ki egyéni stílusát, melyet az egybemosódó, atmoszferikus hatások, lírai színvilág, puha ecsetkezelés, sajátos temperatechnika jellemez. Thorma János (1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya) A nagybányai művésztelep és iskola egyik alapító tagja. Hollósy Simonnál Münchenben, majd Párizsban a Julian Akadémián tanult. Indulásakor a szociális tendenciájú, pszichologizáló naturalizmus híve volt, később a naturalizmus elveit a romantikus történelmi festészettel párosította. Néhány képén Munkácsy tradíciójának ébresztője. 1919 után főleg tájképeket és aktokat festett impresszionisztikus szellemben. Tornyai János (1869, Hódmezővásárhely - 1936, Budapest) Az alföldi festészet iskolateremtő mestere. Művészetére kezdetben Munkácsy Mihály hatott, akinek tanítványa is volt, de a Munkácsy-tradíciót drámai expresszivitással, izgatott ecsetjárású, vázlatos festésmóddal fejlesztette tovább. Főként Hódmezővásárhelyen élt és dolgozott, a paraszti életet, a helyi tájat ábrázolta könyörtelen éleslátású, kritikai tendenciájú képein. Korai képeinek zsánerszerűségét mindinkább az expresszionista indulat váltotta fel. 1919-től Budapesten élt, utolsó nyarait Szentendrén töltötte, ahol széles ecsetvonású, plein air képeket festett. Uitz Béla (1887, Mehala - 1972, Budapest) A magyar aktivizmus egyik legnagyobb tehetségű, monumentális ihletésű művésze. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, 1912 után alakította ki Nemes Lampérth József példájára konstruktív-expresszív szellemű stílusát, amely iskolát teremtett. 1915-től a Tett, majd a Ma körül csoportosuló művészgárda egyik vezéregyénisége. 1916-ban grafikái aranyérmet nyertek a San Franciscó-i nemzetközi kiállításon. Az 1956-os forradalom után előbb Bécsben, majd Párizsban élt. Ez idő tájt számos monumentális freskótervet készített, amelyben a konstruktív szerkesztést a reneszánsz freskófestés elvével kapcsolta össze. 1926-tól a Szovjetunióban élt, tevékenyen részt vett a 30-as évek haladó képzőművészeti mozgalmaiban. 1968-ban nagy sikerű kiállítást rendezett műveiből a Magyar Nemzeti Galéria, majd hazaköltözött. Vaszary János (1867, Kaposvár - 1939, Budapest) A modern magyar piktúra egyik legszellemesebb, nagy hatású mestere, a modern irányok egyik magyar meghonosítója. Életművében több stíluskorszak váltotta egymást. A naturalizmus után a szecesszió képviselője volt, iparművészeti tevékenységet is folytatott, majd az impresszionizmus hatott rá, s átmenetileg visszakanyarodott a naturalizmushoz. A háború iszonyata drámai képek festésére késztette. A 20-as évektől alakult ki legismertebb, hallatlanul invenciózus, dekoratív, franciás szellemű stílusa. Mint főiskolai tanár a modern irányok nagy hatású propagátora volt. Zichy Mihály (1827, Zala - 1906, Szentpétervár) Festő, grafikus, a magyar rajzművészet egyik úttörője. Első jelentős műve a romantikus hangvételű, mély pszichológiai ábrázolókészségről tanúskodó Mentőcsónak (1846). 1848-tól - két hosszabb megszakítással - Oroszországban, főként Szentpétervárott élt, ahol cári udvari festő volt. Igazi műfaja a grafika, különösen az illusztráció volt (Arany-balladák). Ebben kitűnő rajztudása, az irodalmat nagyszerűen átérző és megjelenítő képessége révén Oroszországban iskolát teremtett. Az itt bemutatott képek az
OWL Studio kérdései között is megtalálhatók, a nagyképes változataikkal
együtt.
A kvíz- és fotóportált a Globe Master Studio működteti családi és baráti segítséggel. A Bagoly fotógalériája OWL's photo gallery .
Ha később nem
emlékszel webcímünkre, csak annyit írj a
Google-ba:
Küldd el a Bagoly hírét azoknak, akiket szeretsz, de azoknak is,
akiket kevésbé szeretsz!
Karácsonyi képek - Christmas -
Budai Vár -
Halászbástya -
Városliget
-
Templomok -
Épületek -
Szobrok -
Színházak-múzeumok -
My best
-
Budapest
sights
-
Városok, települések
-
Újbuda -
Természet-fotók
-
Fáraó kincsei -
Tutankhamun's treasures
-
Országház -
Parliament
-
Kulturális események képekben -
Culture events |